Valóban tudatos-e a tudatos álmunk?

Egy ideje tudatosan álmodom. Pedig nem valami jó élmény, szerintem. Ijesztő. Annyira valós, hogy sokszor ténylegesen félek, hogy amit látok, amit átélek, az valósággá válik.

Ismerjük Gregor Samsát, igaz? „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.” – meséli nekünk a világirodalom legnagyobbja.

Noha kétséges – s erről az irodalomtörténészet is azt gondolom, határozottan másképp gondolkodik –, hogy Gregor tudatos álmának köszönhette-e undorító rovarrá válását, valahogy előttem mindig ez a rémkép van, valahányszor lefekszem, félve attól, hogy a tudatosságom megőrzésének ára lesz. Történetesen az, hogy az álom kusza gondolatai, annak a homályos, önmagából kifordított világnak a benső természete, saját különös logikája átragad a valós életemre is.

Mert éppenséggel izgalmas ura lenni saját álmodnak, és még izgalmasabb képesnek lenni bármire. Ha akarod, körberepülheted a világot, vagy épp megnyújthatod végtagjaidat, de akár alakot is válthatsz.

Kellemesen hangzik – de nem az.

Emlékezzünk Gregor Samsára.

Kis szerencsével azonban ezek az álmok hasznossá is válhatnak.

Az álombéli képek mindig elméd rejtett dimenzióiba kalauzolnak el, távol a racionális hétköznapi világ logikájától.

Olyan dolgokról értesülhetsz belőlük, amelyekről korábban nem tudtál, pedig szorosan kötődnek hozzád, és rólad szólnak.

Szóval a valódi tudatos álmodás nem csupán azzal egyenlő, hogy képes vagy azt tenni az álmaidban, ami neked éppenséggel jól esik és kedvedre van, vagy amit a hétköznapokban képtelen vagy megtenni. Nem, ennél sokkal több. Ez nem tudatosság, ez csupán a mindenhatóság ócska illúziója.

Az igazi tudatosság reflektál önmagára.

A világ folyamatosan változik.

És mivel folyamatosan változik, folyton értelmezésre szorul.

Ekképpen pedig a személyes viszonyaink a világgal is szüntelenül elváltoznak.

Szóval egy álom kiváló módja annak, hogy önmagadat is megértsd kissé. Hogy miért álmodsz például valamiről.

Pszichológia szakosként hiszem, hogy okkal álmodunk dolgokról.

Akinek megadatik a tudatos álmodás képessége, képesnek kell lennie értelmezni magát.

Amikor én a legutóbb arról álmodtam, hogy egykori óvodámban vagyok, kisgyerekként, nehezen tudtam csak eldönteni, hogy vajon miért is épp ezt látom alvás közben.

Sokáig őrlődtem ezen később, és arra jutottam, hogy természetesen jó oka volt.

Ugyanis mondhatni egész életemben módszeresen elnyomtam magamban a nosztalgiázás érzését. Egy fikarcnyi esélyt sem adtam a múltbéli dolgok felidézésének, mert úgy gondoltam, feleslegesen fájdítják csak az ember szívét, és voltaképpen semmi haszonnal nem járnak.

Az a tény viszont, hogy egy régi emlék kiskoromból már belemászott az álmaimba is, megváltoztatta a bennem élő képet.

Úgyhogy előkerestem régi felvételeket kiskoromból, amiket apám rögzített még. Számomra már nem is volt meglepő, amikor szembesültem vele, hogy van egy ovis felvétel is, ami a farsangi bálkor készült.

Mivel manapság ilyen kazettákat már nem játszik le semmi, el kellett vinnem őket egy helyre, ahol foglalkoznak VHS digitalizálással. Hamarosan készhez kaptam ezeket a felvételeket digitális formában is, így lehetőségem nyílt rá, hogy otthon, a laptopomról megnyitva megnézhessem ezeket az elfeledett videókat. Így már, hogy digitalizálva lettek, örökre megőrizhetők. Kölcsönadtam testvéremnek őket, hogy ő is másolja le, hogy tényleg soha ne veszhessenek el.

Szóval ilyen tapasztalatokkal is gazdagodhatunk egy-egy tudatos álmunk során.

Az önvizsgálat amúgy is hasznos, de ha segítséget kapunk hozzá álmainkból, még könnyebb dolgunk van vele.

Amellett, hogy megtudtam, létezik olyasmi, hogy vhs digitalizálás, sikerült lejjebb ásni saját magamban, és belátni, hogy nem érdemes megfosztani magam a nosztalgia érzésétől.

Rettentő kellemes élmény volt újra átélni ezeket a gyermekkori emlékeket, és határozottan állítom, hogy kiegyensúlyozottabbak a napjaim, ha néhanapján elmélázok kicsit a letűnt időkön.

Úgyhogy azt javaslom, gondoljátok át, ha lehetőségetek nyílik, vajon miért is álmodunk arról, amiről. S ha a képességetek is megvan hozzá, ne féljetek értelmezni önmagatokat ezeken keresztül. Az igazi tudatosság ez. Az igazi tudatosság mélylélektani, nem pedig a formaságokban merül ki.

De vigyázat!

Emlékszünk még Gregor Samsára?