Egy valóra váló ausztriai álom állás

Mire jók a régi kapcsolatok?

Természetesen arra, hogy felelevenítsük őket és segítsünk egymásnak, ha rászorulunk. Nem olyan rég futottam össze Szabolccsal, egy kedves volt osztálytársammal még az általános iskolából.

Érdekes akkoriban elválaszthatatlanok voltunk, és úgy gondoltuk, hogy ez a barátság örökre szól. Ahogy, teltek múltak az évek persze kezdtünk eltávolodni és már jó pár éve egyáltalán nem kommunikálunk, pedig annak idején minden apró titkot megosztottunk a másikkal. Külön-külön csak fél embernek éreztük magunkat, de együtt mindenre képesek voltunk, amire a rosszban sántikáló gyerekek képesek.

Visszatérve a találkozásra és annak a témájára.

Ilyenkor derül ki, hogy valóban barátság volt-e a két személy között, vagy inkább csak egy sorstársi kapcsolat bódította meg a fiatal elmét. Szabolcs most épp munkahely váltásban van. Elmesélte, hogy mióta nem találkoztunk, azóta mindenféle konyhán, étterembe dolgozott, mint mosogató, konyhai kisegítő, néha fel is kellett szolgálni. Így már világos, hogy miért nem hallatott magáról. A vendéglátás az én meglátásom szerint, egy olyan szakma, ahova rettenetesen nagy alázat kell, önfegyelem és kitartás. Nem mindenki képes teljesíteni huzamosabb ideig azt a nagy hajtást, amit egy jól menő étterem diktálni tud. A felszolgálókkal is le a kalappal, aki a huszadik sértően fellengzős vendég, halálra sértése után is, mosolyogva tud odamenni a huszonegyedikhez!

Szabi mesélt a problémáiról, miért nem szereti már annyira a hazai vendéglátást és miért folytatná inkább külföldön a munkát. Nem mondott nagy újdonságot, azzal, hogy nincs megbecsülve a munkája se bíztató szavakkal se anyagi kompenzációval. Ezért, kevés motivációt érez már, hogy tovább képezze magát szakácsként, pedig biztos remekül teljesítene abban a munkakörben.

Egy ismerőse figyelmébe ajánlott egy jó közvetítőt, ami ausztriai állásokkal foglalkozik. Szezonokra szerveznek ki magyar munkaerőt majdnem 100%-os sikerrel, tehát ha sikerül a jelentkezés minden szakaszán átjutni, akkor biztos, hogy jó pár lehetőség közül válogathat az ember! Egy bökkenő van számára, hogy elengedhetetlen a német nyelvismeret. Sose volt túl jó nyelvérzéke, ráadásul nem is németet tanultunk az iskolában, tehát ez egy elég kellemetlen helyzet. Ami pozitív, hogy annyira motiváló volt számára, a közvetítő cég munkatársa, aki intézi az ügyeket, hogy az ő lelkesítő beszéde nélkül, biztos, hogy nem határozta volna el azt a szándékát, hogy németnyelv tanulásába fogjon!

Kíváncsian hallgattam a történetét és bennem is szimpátiát váltott ki a szóban forgó közvetítő cég. Kevés a pozitív tapasztalat manapság ilyen téren, ezért meg kell becsülni az effajta lehetőségeket! Egy jó ausztriai állás pedig elég erős belső késztetést ad, hogy az ember változtasson az életkörülményein!

Miután végighallgattam, annyiban tudtam segíteni neki, hogy megadtam a nővérem számát, aki igen jó nyelvtanár, és ajánlottam neki egy érdekes gyakorlási módszert, aminek az alapja a tudatos álmodás! Ezt lehet gyakorolni és nem kell hozzá mást tenni, mint lefeküdni és aludni. Természetesen, nem ilyen egyszerű, mert kell egy történés, alakzat, vagy bármi, amivel tudatod, magaddal miközben alszol, hogy álmodsz. Ha ez megvan, az agy olyan rejtett tulajdonságait vágyait tudod előhívni, amire még csak nem is gondolnál! Így lehet gyakorolni a német szavakat is, hogy jobban rögzüljenek. Hasznos egy képesség és szerencsére tanulható!

A tanácsom után én is kifejtettem az életem Szabolcsnak, hogy éppen hol tart. Persze, csak a jó dolgokat Ilyen alkalmakkor főleg csak a jó dolgokat mesélem az embereknek, nem akarom még az én nyavalyáimmal is terhelni, az amúgy is gondterhes dolgozókat.

A kis összeröffenésünk után hazafelé, utána kerestem az említett közvetítő irodának.

A honlapjuk nagyon kellemesen böngészhető volt és lényegre törő. Néhány siker sztori is fel volt tüntetve és az ügyfelek pozitív visszajelzései. Szerintem ennél jobb ajánlás nem is kerülhet egy oldalra! Láttam, hogy nem csak ausztriai, de Dél-Tirol térségében is el lehet helyezkedni

Ha netán munkahelyváltáson gondolkodnék és lennék olyan elvetemült, hogy ha vendéglátásra adnám a fejem, biztos, hogy ezzel a lehetőséggel mennék ki külföldre, mert én csak ott dolgoznék olyan munkát!