Egy motoros baleset lelki terhei

Évekkel ezelőtt az egyik jó barátom súlyos motorbalesetet szenvedett. Régóta motorozott, a szenvedélye volt, de sosem ment túl gyorsan vagy vakmerően, tudom ezt onnan, hogy néhányszor engem is elvitt magával. Mindig figyelmeztetett, hogy jó lenne, ha vásárolnék megfelelő motoros ruházatot magamnak, akkor többször is vele tarthatnék, anélkül ugyanis nem mentünk hosszú túrákra, csak egy fél órát köröztünk a falunk körül. Úgy gondoltam, túl drága ez nekem és nem is értettem, miért olyan fontos ez.

A megfelelő motoros ruházat lényegét aztán akkor értettem meg, amikor balesetet szenvedett. Éppen a szüleihez tartott a szokásos hétvégi látogatásra. Egyedül volt, de ettől függetlenül szabályosan vezetett. Rögzítette a sisakjára erősített kamera is, hogy betartott minden előírást és szabályt. Aztán az egyik kanyarban szembejött egy autó. Egy hegy alján történt az incidens, a barátom próbálta kikerülni manőverezéssel, de sajnos a szembejövő túl gyorsan jött, teljesen kisodródott és keresztbe fordult előtte az úton. Akárhogy fékezett, nem tudta elkerülni az esést, konkrétan átbucskázott a személyautón és fejjel előre érkezett az aszfaltra. A másik jármű utasai beszorultak, ő szerencsére még az eszméletét sem vesztette el hála a bukósisaknak, ami a fején volt. Rögtön a segítségükre sietett, mentőt hívott és végig segédkezett a mentésnél is, annak ellenére, hogy az egésznek az autós volt az oka. Szerencsére mindenki felépült egészen hamar, maradandó sérülések nélkül úszták meg az esetet.

A barátom azonban azóta nem mer és nem is akar motorra ülni. Az autóvezetésre is csak hosszú terápia után sikerült rávennie magát, annyira mélyen érintette az a sok évvel ezelőtti baleset. Akkor is, ha neki tulajdonképpen semmilyen felelőssége nem volt az egészben. A lelke tehát rendesen megsínylette a történteket. Rengeteg féle módszerrel próbáltak rajta segíteni. Szedett antidepresszánsokat, több félét is, aztán hamar kiderült, nem segítenek, de szerencsére nem vált függőjükké. Több orvosnál is járt, aztán amivel végül sikerült rávenniük legalább az autóvezetésre, az a tudatos álmodás volt. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy a beteg álmodás közben tudatára ébred és tisztában van vele, hogy nem a valóságban van. Legtöbbünk ugye mindig csak reggel veszi észre, hogy ami egészen addig történt, az mind csak egy kitaláció volt, majd örömmel vagy épp szomorúsággal veszi tudomásul, hogy a történet véget ért az ébredéssel. Az átlagos álmoktól eltérően a tudatos álom során olyan agyterületek is aktiválódnak, amelyek a munkamemóriában és például a tervezés vagy a viselkedés kontrolljában játszanak szerepet. Ez utóbbi segített a barátomnak is. Hosszú időbe telt ugyan, mire egyáltalán képes volt érzékelni, hogy csak álmodik, de sikerült néhányszor újraélni így a baleset eseményeit és tisztáznia magában, hogy neki nem volt szerepe az egészben. A lelkiismerete is tiszta lehet, hiszen megtett mindent a vétkes autóban utazók életéért, a kamerájának felvételein tisztán látszik, hogy betartotta a közlekedési szabályokat és előírásokat, például megfelelő védőruházatot is viselt, ennek köszönheti az életét is és azt, hogy végül testi sérülések nélkül megúszta az egészet.

Mennyire furcsa, hogy ennek ellenére lelkileg olyan terhet kapott, amit csak nagyon hosszú idő után tudnak majd levenni a válláról, ha sikerül ez egyáltalán. Szerencse, hogy rátaláltak a tudatos álmodás általi gyógyítási lehetőségre, úgy tűnik, ez válik be legjobban a barátomnál. Persze óvatosan kell bánni ezzel is, hiszen a pihentető alvás rovására sem mehet a terápia, pihentető alvásra pedig csak akkor van lehetőségünk, ha nem zavarja meg semmi a REM fázist, amikor is álmodunk.

Tanulságként levonhatjuk, hogy először is tartsunk be minden közlekedési szabályt, viseljünk motoros ruházatot és védősisakot minden körülmények között, amikor motorozni indulunk, és aztán ne zárkózzunk el semmiféle gyógyítási módszertől, hiszen akár a legfurcsábbak is vezethetnek eredményre. Mint ez esetben például a tudatos álmodás. De egyébként ezt a hétköznapi életben is ki lehet próbálni, javaslom mindenkinek, akit érdekel a téma, hogy olvasson jobban utána és bátran próbálja csak ki. Nekem még nem sikerült, de nem adom fel!