Bukósisak akció az álomban

Létezik egy fogalom, ami éber álmot jelöl, ez a lucid álom, vagy más néven a tudatos álom. Ezt az ember több féle képen tudja előidézni: előfordul, hogy spontán sikerül, mások pedig hosszú évekig gyakorolják a mesterséget. Lényegében ez annyit tesz, hogy az alvó ember képes befolyásolni az álmát. Az első alkalommal többnyire csak pár másodpercig tart, de amint kiismeri az ember álmodási, gondolkodási szokásait, elő tudja idézni az egész álom kedve szerint alakulását. Persze ennek megvan az a veszélye, hogy álomvilágba kergetjük magunkat, és minden, ami szép, elhitetjük magunkkal, hogy az lehet valóság is, és ezekután pedig mi magunk leszünk a megtestesült örök elégedetlenség. Egészen addig nincs persze probléma, amíg tudjuk, hogy ez csak álom, határozottan megkülönböztethető a valóságtól. Amíg ébren vagyunk, és nem kergetjük magunkat a saját kis álomvilágunkba, addig viszont nem érhet minket baj, és csak pár kellemes órát szerzünk magunknak ezekkel a kis irányított képekkel.

Nektek volt már éber álomban részetek? Én körülbelül 13 évesen vettem észre, hogy elő tudok idézni egy olyan állapotot, amikor az álmaim megmaradnak, de tudatosan képes vagyok az álombéli cselekvésemet befolyásolni és minden úgy alakul, ahogy a tudatalattim szeretné. Ez sajnos nem mindig jön össze, inkább az ébredéshez közeli stádiumban fordul elő, de ott is csak mérsékelten. Nem szoktam ezt gyakorolni, mert arra sajnálom az időt, meg azokat a szép álmokat – amik egyébként jönnek maguktól is – elpazarolni. Viszont már többször folyamodtam ahhoz a módszerhez, hogy amikor annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam felkelni az ébresztőórámra, elhitettem magammal, hogy még tovább tudom vinni azt az álmot, ami éppen magával ragadott.

Egy ilyen alkalom volt az is, hogy éppen pecázni mentünk hétvégén a barátokkal, és elég koránra kellett beállítanom az ébresztőt, de mivel előző nap bulizni voltunk, ezért nem igazán sikerült magamhoz térni az álomból. A történet kínossága ott kezdődött, hogy az akkori barátommal és a közös haverokkal mentünk egy hétvégére kikapcsolódni, és mindeközben pedig azt álmodtam, hogy a volt párommal éppen megvalósítjuk a tengertől tengerig való motorozásunkat. Az egész álom azzal kezdődött, hogy egy hippik által előszeretettel látogatott boltban nézelődtünk a volt szerelmemmel és éppen két bukósisakot szerettünk volna venni, mert a boltig vezető úton elhagytuk a sajátjainkat. Igen kedves olvasó, már itt elég kaotikus az egész kép, főleg, amikor végül sikerült két kartonpapírból készített bukósisakot vásárolni, és ezt is már csak egy országgal arrébb vettük észre. Ezt követően eszembe jutott, hogy hatalmas bukósisak akció volt a kedvenc motoros webáruházunkban, ahonnan már egy héttel az indulásunk előtt meg is rendeltem két sisakot, és édesanyám pont abban a pillanatban küldött egy szöveges üzenetet, miszerint megérkeztek az akciós bukósisakjaink. Ezen felbuzdulva visszafordultunk az utunkról, és hazarobogtunk a sisakjainkért. A bukósisak akció immáron valóban az volt, ami a való életben is: gyönyörű és jó minőségű sisakokat találtunk otthon, ezért folytathattuk tovább utunkat, immár háborítatlanul. Sok jó dolog történt álmomban, de nem igazán tudom már ezeket feleleveníteni, mert általában csak a lényeges monumentumok maradnak meg hosszan a fejemben.

Ilyen lényeges momentum volt az, ahogy a görögországi Narancsparton a tenger vízében ölelkezve néztük a naplementét, és azt hittük, hogy soha véget nem ér a pillanat. Erre csörgött az ébresztőórám, és finoman is az az érzés vett körül, hogy bizony most a bilibe lóg a kezem… Ránéztem a páromra, láttam, hogy még édesdeden alszik, így visszacsuktam a szemem és csak reménykedtem, hogy tovább folytatódik az álmom, onnan, ahol abbamaradt. Nem teljesen onnan, de folytatódott, és még sikerült néhány szép pillanatot az elmémbe idézni, de leginkább csak a bukósisakok, a motoron robogva a szembeszél simogatása és a volt barátom ölelése maradt meg reggelre.

Reggel persze jöhetett a magyarázkodás, hogy tulajdonképpen miért is aludtunk el ilyen csúnyán, de szerencsémre rá tudtam fogni az előző éjszakai mulatozásra, így csak a saját fejemben kellett tisztáznom az álmom és a valóság közötti méretes szakadékot. Szerintetek csúnya és önző húzás volt ez a részemről?